„Így aztán elindult a csata a hagyatéki lista legértékesebb ékszeréért: az eddig Nagy-Britannia által elfoglalt EU-tagi székért. És ezért hivatalosan már be is jelentkezett Skócia, melynek miniszterelnöke, Nicola Sturgeon Brüsszelbe is érkezett. A már megerősített találkozók listáján kulcsszereplők neve szerepel: az Európai Parlament elnöke (plusz a legfontosabb parlamenti frakciók vezetői) és az Európai Bizottság elnöke (Junckerrel 17 órakor kezdődik a találkozó), de ugyanakkor más tagállamoknál is intenzíven lobbizik ügye érdekében. Mindezt azután, hogy rögtön a BREXIT bejelentését követően, szombat reggelre összehívta a kabinetet, már bejelentve egy jogászokból, pénzügyesekből és diplomatákból álló tanácsadó csapat összeállítását annak kigondolására, hogy miként tölthetné be Skócia Nagy-Britannia „üres székét” az EU-ban. (...)
A gond az, hogy »Skócia EU-n belüli helye« csak Nagy-Britannia részeként létezett (és jogilag e pillanatban semmi sem változott). Persze, Nagy-Britannia úgy döntött, hogy kilép a rendszerből, egy újabb skóciai népszavazás pedig meghozhatja a függetlenné válást, a kampány győztes témája pedig éppen ez lehetne: az EU-ban maradás, azokkal a garanciákkal, melyeket – esetleg – a miniszterelnök asszony megkaphatna.
David Cameron a szerencsétlen népszavazás kiírásával közvetlenül, demokratikus módon nyitotta meg az utat a nacionalista ideálok teljesülése felé, melyek – végre – a BREXIT témáját használhatják majd fel a függetlenségi népszavazásokhoz.
De hányan ülhetnek majd ugyanarra a székre? Persze, Észak-Írországban a Sinn Fein vezetői már bejelentettek egy népszavazási szándékot, de ezúttal az »anyaországgal egyesülésről«. Itt az Ír Köztársaságról lévén szó, automatikusan EU-taggá válnak.
De a walesi függetlenségi párt, a Plaid Cymru hétfőn, június 27-én bejelentette, hogy lemásolná Skócia lépését és kérné az EK-val szembeni függetlenségét, éppen azért, hogy benn maradhasson az EU-ban. Leane Wood, a párt vezetője már bejelentette, hogy a június 23-i népszavazás »abszolút mindent megváltoztatott« a walesiek és az angolok közötti történelmi kapcsolatban. (...)